Anya

Az évek szálltak csendesen, mint halk, puha szél, Minden ölelésed bennem örökké elkísér. A kezed fogta az enyémet, amikor féltem még, Te voltál nekem a biztos part, a fény és a menedék. Ma már felnőtt lettem, mégis bennem él a vágy, Hogy egyetlen percre újra gyermek lehessek nálad. Mert vannak érzések, melyeket nem visz el az idő, A szívem mélyén örökké ott marad minden közös emlékünk. De bárcsak még egyszer gyorsan aludnék el épp pont úgy mint rég. Úgy hogy édesanyám halkan mond mesét, minden szép meséje lassan véget ért. Hisz elmúltak a gyermekévek rég. De egyszer majd én is, én is énekelve halkan mondom el, hogy kislányom most már aludnod kell. Holnap elmesélem, elmesélem majd hogyan telt el az a gyermek évem már.