A sebeim nem én vagyok

Két éves voltam , mikor kettétört az ég, Apa elment, más karjában keresett reményt. Anya könnyei a párnán, csend helyett a kiáltás,Gyerekként azt hittem, ez a család, ez a megváltás. Évek teltek el, maradtunk Anyával ketten.Feltűnt egy idegen Először úgy tűnt minden rendben. Szép szavak a hamis mosoly mögött, de mondd, mi volt az ára?Az ital mindent elrabolt, újra fájt.. minden hiába. Csendes otthonunk pár éj alatt megtelt sok hangos szóval.Nem értettem mi történt mind azzal a jóval.Ami begyógyítva Anya szívét reményt hozott életünkbe.Összetörve állt előttem és teljesen kimerülve. Nap nap után lettünk családból idegen Hirtelen megszünt minden nekünk szentelt figyelem.Egyre több agresszió, sértegetés, fájdalom.Anya tudta minden este a fejem így kell lehajtanom.Menekültünk, a cél hogy el onnan bárhová.Ez az ember tette az életünket pokollá.Volt, hogy éjjel sétáltunk az utcán, a hold volt a lámpa fénye. Anya karja adott menedéket hogy a lelkem védje Csendesen távolodtunk, kimúlt a tűz mi eddig védett.Elsétáltunk onnan ahol már csak a bánat lángja égett. A kis ágyamban azt hittem, hogy biztonságban vagyok. De az ordítás csak újra félelemben hagyott. Anya kimentett onnan, kabát rám, és indulás. Egy gyereknek sem szabad átélnie ilyen éjszakát.Nem játék volt ez, hanem túlélés.A gyerekkor helyén nincs más csak gyötrődés Mosoly mögött ezer könny, amit senki sem lát, Mégis dobog bennem egy hatalmas szív tovább. Tizévesen nem játékot fogtam a kézbe, Anyát védtem attól, aki őt a földre tépte. A játszótéren töltött óra azért volt vidám.Mert tudtam, otthon minden este ugyanaz vár rám. De egy gyerek nem érti, miért marad valaki ott,Ahol a szeretet helyett csak a fájdalom kopog. A múlt velem jött tovább, és csak megvetően rám legyint.Rossz embereket választottam újra és újra és megint. A fiam apja sem volt különb, ugyanaz a kör. Vér a számon, foltok a testen, előttem tükör.A szívem százszor összetört, de mindig újra építettem magam. Nem hagytam tovább hogy a szivem vezesse az agyam. A múlt sebeit hordozom, de nem ő irányít tovább.Mától én írom a holnapom, és ez ad új csodát. Egyszercsak felnőttem, azt hittem, a fájdalom majd elpihen.Köszönöm, Istenem, hogy Anya még itt van velem .Köszönöm, hogy mai napig kísérheti utamat.Minden ölelése begyógyít egy régi fájdalmat. Boldog végre Anya is, megszünt minden félelme.Mert megtalálta a férfit aki elvitte az Édenbe.Csodás hugom született, boldogan élj, hogy később elmeséld.Ha elveszik a gyerekkor, nincs reset gomb, hogy aztán újraéld.Most két gyermek néz rám tiszta szemekkel.Értük harcolok minden egyes reggellel.Nem a sebeim vagyok, hanem aki végre bátran felállt.Aki a romokból is két kézzel egy új világot kreált.Fáj még a múlt de erős kellett maradnom, gyermekeim nem láthatnak könnyet arcomon. Nem örökség a fájdalom, nálam ez most véget ér. Az én családomban a szeretet az, ami örökre elkísér