[Verse 1]
Nem minden út indul zajjal,
van, amely csendben megszületik.
Egy régi pince mélyén
nőtt fel bennünk az a hit.
Egy nagy gondolatból lett
kézben tartott valóság,
Bodrogkeresztúr lett az otthon,
szőlők között új világ.
[Pre-Chorus]
Voltak évek, amik próbára tettek.
Voltak napok, amik erősebbé tettek.
És mindig volt egy cél,
ami előre hívott.
[Chorus]
A jó ecethez, a jó ecethez
kell a szív és a türelem.
A jó ecethez, a jó ecethez
mi együtt visszük el.
Nem csak ecet ez,
hanem hit, meg álom.
A jó ecethez,
mi adjuk az otthont.
[Verse 2]
Minden hordó őrzi
azt, amit a munka ad.
Minden cseppben ott marad
a kezünk nyoma, a nap.
Nem hirtelen lett nagy,
nem lett egyszerű az út,
de amit közösen építünk,
az idővel mind megmutatja magát.
[Pre-Chorus]
Voltak évek, amik próbára tettek.
Voltak napok, amik erősebbé tettek.
És mindig volt egy cél,
ami előre hívott.
[Chorus]
A jó ecethez, a jó ecethez
kell a szív és a türelem.
A jó ecethez, a jó ecethez
mi együtt visszük el.
Nem csak ecet ez,
hanem hit, meg álom.
A jó ecethez,
mi adjuk az otthont.
[Bridge]
Ha kérdezik, honnan jött,
elmondjuk nyílt szívvel:
a pincéből, a földből,
és abból, hogy hittünk benne.
A múltból lett erőnk,
a jövőből lett a fény,
és ma is ugyanazzal a kézzel
nyitjuk tovább az egészet.
[Chorus]
A jó ecethez, a jó ecethez
kell a szív és a türelem.
A jó ecethez, a jó ecethez
mi együtt visszük el.
Nem csak ecet ez,
hanem hit, meg álom.
A jó ecethez,
mi adjuk az otthont.