Feljebb a csúcsnál

[Verse 1] Kéz a földön, térd a porban, első ütés még remeg a gyomorban. Fáj a csukló, szorul a lég, de minden seb egy újabb kép. Nem a dicsőség visz előre, hanem a lépés, napra, körre. A mester néz, és nem beszél, csak a csendedből látja, mennyit ér. [Pre-Chorus] Lépek, még lépek, a testem kér, de nem állnék még meg. Lépek, még lépek, a szívem tudja, hol lesz a következő hegy. [Chorus] Tovább, tovább, a csúcs után is tovább. Tovább, tovább, még fent is van egy út tovább. Tovább, tovább, a fájdalom csak átjár. Tovább, tovább, mesterrel várlak, és én is úgy haladnám. [Verse 2] Kő a talpam alatt, hideg a szél, a fenyők között is tanít a lét. Minden mozdulat egy régi ima, minden esésből lesz új híd ma. Nem csak ütni, nem csak védeni, megérteni, mikor kell csendben lenni. A hegyre felérni nem a vég, csak egy pillanat, ami tovább ég. [Pre-Chorus] Lépek, még lépek, a vállamon az ég, de viszem még. Lépek, még lépek, a mester szava bennem úgy kísér. [Chorus] Tovább, tovább, a csúcs után is tovább. Tovább, tovább, még fent is van egy út tovább. Tovább, tovább, a fájdalom csak átjár. Tovább, tovább, mesterrel várlak, és én is úgy haladnám. [Bridge] Ha vérzik a tenyér, attól még fogok, ha dől a világ, én fel nem adok. A természet beszél a szélben, és minden ág ugyanarra kérlel. Nem végállomás a magas kő, csak egy kapu, ami nyitva nő. Onnan is tovább, tovább a fénybe, amíg a lélegzet beleég a térbe. [Final Chorus] Tovább, tovább, a csúcs után is tovább. Tovább, tovább, még fent is van egy út tovább. Tovább, tovább, a fájdalom csak átjár. Tovább, tovább, mesterrel várlak, és én is úgy haladnám. Tovább, tovább, fenn a csúcson is tovább. Tovább, tovább, és még azon túl is vár a határ.