Kunhegyesi temetőben

**Cím: A Kunhegyesi temetőben** **Versszak 1** A Kunhegyesi temetőben Szél lapozza a neveket Mohás betűk közt elfelejtett Apró, régi történetek Rozsdás kereszten csorog az idő Őszi dér ül a fákon Valaki halkan imát mormol Egy régen némult világon **Refrén** A Kunhegyesi temetőben Csendben jár az emlékezet Minden kőben egy kis darab A tegnapból itt marad A Kunhegyesi temetőben Nem fogy el a végtelen Csöndbe írja sorsunkat Az elmúló szívdobbanat **Versszak 2** Öreg asszony gyertyát gyújtva Régi nyarakról mesél „Itt pihennek a nagyapák Kiknek dalát a szél kíséri még” Gyermeknevetés árnyéka Visszhangzik a hant alatt Ki tudja, hányszor sírt a föld S hány könnycsepp lett már aranyat **Refrén** A Kunhegyesi temetőben Csendben jár az emlékezet Minden kőben egy kis darab A tegnapból itt marad A Kunhegyesi temetőben Nem fogy el a végtelen Csöndbe írja sorsunkat Az elmúló szívdobbanat **Versszak 3** Kopott padon ül egy árnyék Talán csak a gondolat Hogy egyszer majd ide térek Ha megérkezik az alkonyat Poros úton lép a lábam Mint ki magát keresi A sírok közt a saját múltam Fénytelen tükrét lesi **Refrén** A Kunhegyesi temetőben Csendben jár az emlékezet Minden kőben egy kis darab A tegnapból itt marad A Kunhegyesi temetőben Nem fogy el a végtelen Csöndbe írja sorsunkat Az elmúló szívdobbanat **Híd** Ha egyszer majd nem leszek Csak név egy hideg kövön Őrizzen meg egy őszi este Egy sóhaj a temetőn S ha valaki majd arra jár Szemében régi könny ragyog Érezze úgy, hogy nem vagyok Teljesen árva csillag ott **Utolsó refrén** A Kunhegyesi temetőben Összeér a múlt, jelen Kő és csillag, föld és ég Egy imában összeér A Kunhegyesi temetőben Bennem él az értelem: Akiért ma gyertyát gyújtok, Holnap bennem él tovább. **Lezárás** A Kunhegyesi temetőben Elcsitul a földi zaj Csak a szél mond esti áment Ahol minden út haza talál.