Két szív, melynek nem szabadna közeledni, végre találkozik ma Egy város fojtogat, mint börtöncella Olyan vagyok mint egy viaszgyertya Az emberek suttogva ejtik a nevünk elhaló hangjuk kísér egyek legyünk Ó, mennyi történet él bennünk de nem törlik le könnyes szemünk Te onnan jössz, hol az emberek nem fáradnak egy „szia”-val soha Csak ha valaki megszületik vagy a templom harangja sír valakire oda És én onnan jövök, hol a sárba húzzák minden szerelmes remény árnyékát Mert a saját álmuk rég kihűlt Minden szép reményük összedűlt Találkozunk a Túlvilágban, megígérem neked ahol nem kell elbújnunk többé az emberek elől Várok addig a Mennyben, megígérem neked a lelkünk új hazát lel, fiatal testből Megígérem, megígérem hogy nem engedlek el Amikor az utcán sétálunk éjfél után a szél lázadó dalokban énekli a nevünk A neonfény reszket a házak falán és minden árnyék esküt tesz, hogy ellenünk szegül Az éjszaka hangjainak szorongással kellene megtölteniük a vérünk De túl késő, a félelem kifutott belőlünk mire rájöttünk, hogy már egymásban élünk Annyi harc, annyi könyörgő imaszó a Gyöngykapu előtt, hol a tömeg tolong De senki sem akar igazán meghalni vagy elengedni azt, mit itt hagyott A szándékaik nem túl jók, látod csillog a tekintet, de üres az álom Érzem az aszfalt meleg, keserű illatát ez az ő személyes útjuk a pokolba, mit maguknak kiköveztek már Találkozunk a Túlvilágban, megígérem neked ahol nem kell elbújnunk többé az emberek elől Várok addig a Mennyben, megígérem neked a lelkünk új hazát lel, fiatal testből Megígérem, megígérem hogy nem engedlek el Ha minden utca zsákutca lesz és minden ablak ránk csapódik Ha minden szó csak ítélet a pokolkapu majd becsukódik Én akkor is hiszem, hogy túl az éjen egy fénylő part rejtőzik nekünk Ahol már nem kell többé félni attól hogy a nevünk suttogásban száll a köd fölött el Találkozunk a Túlvilágban, megígérem neked még ha ez a város össze is szorítja a kezét Várok addig a Mennyben, megígérem neked amíg a csillagok közt meghallom a lépteid neszét Találkozunk a Túlvilágban, megígérem neked ahol együtt lehetünk, nem számít már, ki mit ért meg Várok addig a Mennyben, megígérem neked míg a hajnal új nevet ad nekünk odafent Megígérem, megígérem hogy örökké szeretlek Megígérem, megígérem hogy ott már nem veszthetlek el