Egy omlettből

[Verse 1] Egy kis cukrászdában, egy régi délután, belépett egy fiú, zavartan, sután. Hamm-lettet szeretett volna venni nekem, de azt mondta: „Omlettet kérek…” – én meg néztem csendesen. [Pre-Chorus] „Sajnos, uram, ilyet mi itt nem árulunk…” De a bőrdzsekid szép – ezt azért hozzátettem. És talán abban a pillanatban, ki tudja, a két szív már tudta: ez lesz majd a nagy találkozás. [Chorus] Amore mio, mon amour, egy omlettből lett a nagy kalandunk. Amore mio, mon amour, egy félresikerült szóban egymásra találtunk. Ha az élet néha furcsán kanyarul, a szív tudja, merre induljon el. Amore mio, mon amour, azóta minden süti kettőnkről mesél. [Verse 2] Másnap visszajöttél, már nem voltál sután, két kávét rendeltél, mosollyal az arcodon talán. Én mondtam: „Omlettet?” – te nevettél velem, és egy málnás tortaszelet lett a közös reggelünk nekünk. [Pre-Chorus] A pult fölött a régi óra megállt, de bennünk valami végre elindult már. Egy dzseki, egy szó, egy túl bátor pillantás, és kész lett a recept: szerelem, találkozás. [Chorus] Amore mio, mon amour, egy omlettből lett a nagy kalandunk. Amore mio, mon amour, egy félresikerült szóban egymásra találtunk. Ha az élet néha furcsán kanyarul, a szív tudja, merre induljon el. Amore mio, mon amour, azóta minden süti kettőnkről mesél. [Bridge] Nem baj, ha néha rossz az étlap, nem baj, ha félrecsúszik egy mondat. Lehet, hogy épp a kis hibákban bújik meg a legszebb fordulat. [Final Chorus] Amore mio, mon amour, egy omlettből lett a nagy kalandunk. Amore mio, mon amour, azóta minden napot együtt kóstolunk. Ha az élet néha furcsán kanyarul, a szív tudja, merre induljon el. Amore mio, mon amour, egy cukrászdában kezdődött minden jel. [Outro] Egy omlettből, mon amour, lett a mi édes történetünk.