Egy korty a naplementéből…
Song generated By ✨ GSong.ai
B
Edit Track
Download & License
📝 Lyrics
Mikor a nap már lassan a földre ül,
aranypaszományként borul a fák vállára,
egy pohár fröccsben halkan csendül
a nyárnak minden tiszta dallama.
Hideg korty fut át a délután torkán
buborék nevet a pohár falán,
s a vers, mint régi, bölcs barát,
leül mellém a padnak oldalán.
Szelíden készülődik már az este,
a szél a lombok közt lágyan susog,
madárszó is kevesebb, halkul egyre,
míg a fény a fűszálakon lecsorog.
Ilyenkor nem kell több a boldogsághoz,
egy hűs korty, egy lassú lélegzet, a vers
amit a nappali zaj ébresztett bennem,
s majd az alkony csendje szépre rendez.
A természet már takarót terít fölém,
az égalján még parázslik némi fény,
s én írok, míg bennem béke kél,
mintha Isten lakna a szívem közepén.
Csendes, majd minden egyszerű lesz,
a pohár, a szó, a táj, a pillanat
s a lélek, mint a nap a horizontnál,
nem eltűnik, búcsúzik, de itt marad.