Lágy szél

**Cím: Hargitai szelek** **Versszak 1** Amikor lágyan fújdogálnak a Hargitai szelek Megsimítják a fenyőket, megpendülnek a lelkek A dombok halk imádsága felszáll a fák fölé És minden elhallgat bennem, csak figyelek belülről mélyen Lassan ring a rét, mint takaró a nyáron Szénaillat jár a völgyben, csönd ül a határon A patak apró titkait suttogja a kőnek És úgy érzem, hogy hazatalál minden szétszórt emlék **Refrén** Amikor lágyan fújdogálnak a Hargitai szelek Eloldják a gondjaimat, messzire visznek Fölém borul az ég, mint egy óvó tenyér S a szívem újra elhiszi, hogy minden egyszer mégis szép lesz itt **Versszak 2** Amikor lágyan fújdogálnak a Hargitai szelek Régi hangok ébrednek, rég elnémult énekek Az öregek meséi újra útnak indulnak Léptek ropognak az avarban, s mögöttük évek hullnak A csillagokban ismerős, halvány jelet látok Talán gyermekkori árnyam kísér még a fákon Apám hangja visszacseng egy régi dombtetőről „Ne feledd, fiam, az otthon benned él öröktől” **Refrén** Amikor lágyan fújdogálnak a Hargitai szelek Eloldják a gondjaimat, messzire visznek Fölém borul az ég, mint egy óvó tenyér S a szívem újra elhiszi, hogy minden egyszer mégis szép lesz itt **Bridge** Ha el is visz az út, s távolról nézem már A hegyek kék vonala mindig hazavár Egy törött, régi dallam bennem tovább rezeg Minden sóhajomban ott a Hargitai szél-lehelet **Versszak 3** Amikor lágyan fújdogálnak a Hargitai szelek Összefonódik a múlt és a holnap egy percben A földnek barna tenyerén megpihen a csend És megtanulok hallgatni, míg körém simul a rend Az este lila párnát terít a falvak fölé Lámpafények nyílnak, mint parázsló csillag-szemek S ahogy lecsukja szemét lassan a vidék Én is elhiszem, hogy védve vagyok, míg lélegzik ez a rét **Refrén** Amikor lágyan fújdogálnak a Hargitai szelek Eloldják a gondjaimat, messzire visznek Fölém borul az ég, mint egy óvó tenyér S a szívem újra elhiszi, hogy minden egyszer mégis szép lesz itt **Kóda** Amikor lágyan fújdogálnak a Hargitai szelek Visszasúgják halkan azt, ki vagyok, s ki lehetek Egy apró hang a rengetegben, mégis hazatér Valahányszor megérint a Hargitai szél.