Kastély-karácsonyi ünnepe

[1. Versszak] A hetvenes években a tél még fehér volt, Kastélyablak mögül néztük, ahogy a hó hullt. Nem voltunk hercegek, csak elhagyott árvák, De azon az estén megnyílt egy más világ. Két gyönyörű ló lépett a fagyos udvarra, Bíborvörös bársony volt a hátukra terítve. [Refrén] Mert ott, abban a régi, nagy kastélyban, Szobon a szeretet élt a meleg falakon. Nem voltunk egyedül, ott volt a családunk, Fenyőillat szállt, s meleg lett a kabátunk. Az angyalok a teraszon hagyták a csomagot, S az árva szívünkben a gyertya lángra kapott. A sok boldog gyermek csillogó szeme, a hálát könnyezte [2. Versszak] Az Igazgató úr jött, a palástja csillogott, Havas lábbal lépett, a nagyajtó nyílott. Nem egy idegen volt, a Télapónk lett mára, Leült büszkén, a ősi trónszékbe, fejet bolintot.mint egy király, Feltekert papirusz, rajta mindenkinek a neve, Tudta a csínytevést, mikor milyen galiba írható a nevünkre de azt is hogy menyit segítünk és szorgalmasan tanulunk [Refrén] Mert ott, abban a régi, nagy kastélyban, Szobon a szeretet élt a meleg falakon. Nem voltunk egyedül, ott volt a családunk, Fenyőillat szállt, s meleg lett a kabátunk. Az angyalok a teraszon hagyták a csomagot, S az árva szívünkben a gyertya lángra kapott. A sok boldog gyermek csillogó szeme, a hálát könnyezte [3. Versszak] A gyárakból, cégektől is jött a szeretet, Szüleink régi munkatársai küldtek eleget. Dobozba zárták a törődést, a játékot. Alsó tagozatig lépteinket hűen kísérték . Nem volt ott anyuka-apuka, nem fogta a kezünket, Ott voltak helyettük a nevelők gyönyörű lelke Az ünnepek csillogó estélye örökre meg maradt szívünk rejtekében [Uto] [Refrén] Mert ott, abban a régi, nagy kastélyban, Szobon a szeretet élt a meleg falakon. Nem voltunk egyedül, ott volt a családunk, Fenyőillat szállt, s meleg lett a kabátunk. Az angyalok a teraszon hagyták a csomagot, S az árva szívünkben a gyertya lángra kapott. A sok boldog gyermek csillogó szeme, a hálát könnyezte.