[Verse 1] Megint egy poszt, kedd este fél tíz A csoport felvillan, "sziasztok, itt Panna, még élek" Mint valami modern jelenés Selfie a kórházból, mellette egy jeges kávé "Ma megint túléltem, csak szólok, hogy itt vagyok" Írja, hogy ránézett egy orvos, és elsírta magát "Mert ilyen eredményt még sose látott" És mi csak nézzük, görgetjük tovább [Pre-Chorus] Egyszer önképzelt szent Egyszer tragikomédia És mégis várjuk, várjuk Mint egy újabb epizódot péntek délutánra [Chorus] Panna feltámad, minden hónap elején Mint Krisztus, csak messengerben, ugyanúgy jelzi, hogy él "Csajok, megvagyok, még mindig itt vagyok" És jön a sztori, ami mással soha nem fordulhatott Panna feltámad, megint túlélte ma A valóság körülötte szétesik, mint olcsó díszletdarab És mi csak írjuk: "hú, te aztán élsz" Ő meg: "nem is tudjátok, mit látnék, ha ti lennétek én" [Verse 2] Egyszer azt írta, hogy a buszsofőr Az ő nevét álmodta, és ezért megállt a semmi közepén Aztán megjósolta a szomszéd néni Hogy háromszor hal meg, mielőtt egyszer tényleg elmegy Minden hónapban új verzió Egy orvos, egy jósnő, egy taxis próféta Mindenki érzi rajta a drámát Ő meg csak gépel, mint aki nem fárad el soha [Pre-Chorus] Egyszer túl sok, egyszer túl kevés Mégis ráfrissítesz, hátha ma is írt Mert ha Panna megint jelentkezik Hirtelen mindennapibbnak tűnik, ami veled történik [Chorus] Panna feltámad, minden hónap elején Mint Krisztus, csak messengerben, ugyanúgy jelzi, hogy él "Csajok, megvagyok, még mindig itt vagyok" És jön a sztori, ami mással soha nem fordulhatott Panna feltámad, megint túlélte ma A valóság körülötte szétesik, mint olcsó díszletdarab És mi csak írjuk: "hú, te aztán élsz" Ő meg: "nem is tudjátok, mit látnék, ha ti lennétek én" [Bridge] Talán csak fél, talán csak játszik Talán ez az egyetlen mód, hogy lássuk, hogy fáj is Minden túlzás mögött ott lüktet egy kérdés "Ha nem írom le ide, akkor tényleg létezik, ami történik?" [Chorus] Panna feltámad, minden hónap elején Mint Krisztus, csak messengerben, ugyanúgy jelzi, hogy él "Csajok, megvagyok, még mindig itt vagyok" És jön a sztori, ami mással soha nem fordulhatott Panna feltámad, és köztünk marad ma A szürreál lett a hétköznap, a csoport lett a színpad És mi csak írjuk: "maradj így, kérlek" Ő meg: "amíg írok nektek, addig tényleg lélegzek"